Algyógy református templomegyüttes

Algyógy Dévától 27 km-re, északkeletre, a Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi Érchegység lábánál. Nevét a Gyógy-patakról kapta, a patak neve pedig a magyar dió főnévből való, -d képzővel.

Történeti névalakjai: Gyog (1271), Dyod és Dyog (1397), Aldyogh (1407), Algyogh (1412), Aldyod (1439), Alsodyod alio nomine Alsoffalwa (1444 körül), Zsoázs (1850), Unter-Gyógy és Geoagiul de Jos(1854).

1397-től uradalmi központ volt. 1505-től mezőváros. Várát a 15. században a Pongrácz család építtette. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János, 1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt. A fejedelem örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kun Kocsárdnak adományozta a birtokot. A 17. században a középkori várat a Kun család várkastéllyá alakította. Maradványai ma is láthatóak.

A 17. század elejétől a magyarajkú lakosság bizonyítottan református. A lelkész fizetésének nagy része a Kun udvarból járt, így a kastélyban is gyakran kellett prédikálnia. A gyülekezet mára 17. század végén csaknem kizárólag kis-és középnemesekből állt. Lélekszáma 1766-ban 161 volt.

1848. november 21-22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők a település kúriáit kirabolták, a református lelkészt, a tanítót és a presbitereket legyilkolták.

A középkori, gótikus plébániatemplomot mára 16. században átépítették. Falába több római követ beépítettek. A 19.század elején romos állapotáról panaszkodtak. 1867-ben Kun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették.

Az egykori parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.

A település első, máig fennmaradt 11-12. századi körkápolnája alaprajzából a gyulafehérvári székesegyház keresztelőkápolnáját ismétli. A félköríves apszis negyedgömb boltozatának indítása jól kivehető. Hajóját öt, szentélyét egy félköríves résablak világította meg. A kápolna valószínűleg még a középkorban, az új templom elkészülte után elvesztette istentiszteleti hely rendeltetését. A 18. század végén tanítói lakásként használták. Valószínűleg e célból alakították át kétszintessé.

In: A Hunyadmegyei Református Egyházmegye templomai, szerk.: Magyari Hunor - Szántó Tünde, Székelyudvarhely, 2011.

Hivatkozások